Néhány nappal ezelőtt Ernest a nagysámlin állva mosogatott miközben én a nagysámlin állva pakoltam a konyhaszekrényben. Rossz ötlet volt. Lehet hogy említettem, lehet nem, két blog két nyelven többé kevésbe ugyanarról a témáról összezavarja a fejem. Néhány hete szinte bocsánatot kértem, eltelve bűntudattal az angolul olvasó közönségtől amiért nagy izgalommal belecsaptam ebbe a blogba. A gyönyörűség ahogy az ember magyarul csavarja a szavakat, a mondatokat és bekezdéseket szinte az értelmetlenségig, felűlmúlta minden elképzelésemet. Aztán rájöttem hogy elhamamarkodottan esdekeltem bűnbocsánatért.
Sokáig azt hittem okosabb vagyok annál mintsem hogy poharakkal játszak egy gyerek feje fölött. Mikor ez egyik lefordult a polcról a legképtelenebb dilemmával találtam magam szemben. Ha megpróbálom elkapni, és nem sikerül, darabokra töröm s repül az üveg minden irányba miközben annak a veszélye is fennáll hogy összevissza vágom magam. Ha nem próbálom elkapni akkor Ernest mellett törik a pohár a mosogatóban. Még annyit tennék hozzá, tudom magamról hogy kezem közelében könnyen törnek a poharak.
Angolul sokkal könnyebben pörögnek a szavak. Pedig már egy év hogy magyar nyelvkörnyezetben leledzünk. Emlékszem, szeptemberben még egy ötsoros email is egy félórámba belekerült s mindenki nézett nagyokat hogy most mi van? Mert nyakatekert lett a szöveg. Most már azért jobban megy de talán mégsem annyira, mint rájöttem. Nehezen állnak össze a mondatok. Ezért most itt esdeklem esendőn, kicsit szárnyaszegetten.
Megpróbáltam, de nem kaptam el. Repült a sok szilánk s mi mégis karcolás nélkül megúsztuk. Ernest viszont hisztériás rohamot kapott mivel a pancsolást egy időre fel kellett függesztenie.
Ma megint mosogatott a nagysámlin állva miközben én szintúgy a nagysámlin állva a feje fölött matattam. Takarítottam de legalább törhetőek nemigen akadtak.
Délelött piacoltunk a gyerekekkel s utána elmentünk a kocsiért, nem a ház előtt tartjuk, hogy ne kelljen parkolójegyet venni (ladát ma már úgyse nagyon lopnak). Szomorúan konstatáltuk, hogy leeresztett az egyik gumi. Még szomorúbban hogy a pótkerék is lapos. Ernest volt a legeslegszomorúbb hogy mégsem autózunk. Ő momentán elsírta magát.
A sarkon túl van ott egy gumis, elmentünk arra, hátha, bár tudom, hogy hétvégén zárva vannak. Bent voltak épp, takartítani, miegymás. Mondták rendben van, ha sietek, segítenek. Rohantunk haza, kölkök behajítva az ajtón, én biciklire, kerék le, rohanás a gumishoz. Egy kb centis csavar volt a ludas. Megcsinálták. Szerencsés volt az egész dolog. Csak akkor lehetett volna szebb ha pénzt nem kérnek. De hát minden nem mindig jön össze.
Nap hátralévő részében pakoltunk. Lili kicsit elment görkorcsolyázni, Ernest meg triciklizett az előtérben. S irgalmatlanul sokat folyadékot ivott, s ezt mind ki is pisilte. Egy idő után meguntuk az állandó törölgetést és raktunk rá pelenkát. Valamiért a bilitől pánikrohamot kap. Pedig mikor megtanult járni, egy éves korában kisérletezett vele elég sokat. Azóta meg... babuci akar maradni.
Tervezgetjük az utunk. Lettországban a tengerpartnál megállunk majd két három napra. Engem szuronnyal nem lehetne bekergetni a baltitengerbe. Mégis ráébredtem hogy hiányzik. Az az északias kicsit kietlen, mégis élettel teli, mindig szeles vidék. Van egy zamata a tengernek mikor a parti sávon túl a fenyőerdők s a rénszarvasok ólálkodnak. Tökéletes sárkányozó. Már egy éve ül mind hajtogatva, unottan, a szekrénybe kiakasztva. Már hallom a zizegést. Talán Lili is elég erős már egy kétzsinóróshoz, ha a szél elég gyenge.
Még máshol is megállunk majd, de hát mindent nem lehet egyszerre leírni, még megfájdul a csuklóm. Holnap budapest, fót. Szülők. Ernest és én. Kity, a ladánk kivizsgálásra megy egy pár napra. A név két részből áll, mint egy tisztességes ógörögeredetű szó. A ’kit’ a KIT rövidités/név-ből. Egy autót hívtak így a nyolcvanas évek északamerikájában. Az ’y’ toldalák pedig a ’cicus’ angol megfelelőjévé avanzsálaja a szuperautó nevet. Ernest szerelmes az autónkba. És a macskákat is végtelenül imádja. Jen meg elég kreatív hogy ehhez illő nevet találjon. Én leragadtam a Sergejnél. Kity viszont jobban illik.
No comments:
Post a Comment