Már napok óta szenvedek némi bűntudatban hogy szinte kihúztuk magunkat a hídi vásár bármilyen jellegű lebonyolítási tendencviájából. Lili iskolája, a waldorf ugyanis kint van s kellettek volna emberek is akik ott vannak hogy legyenek, tegyenek meg gondolom beszéljenek. Erre meg...
Aztán voltunk mégis, délután. Délelőtt azért nem mert a használtcikk piacon voltunk, azt hittük az összes anyagi gondunk megoldódik ha ügyesen túladunk a gyerekek levetett vagy sosem hordott kinőtt ruháin. Arra nem gondoltunk csak hogy a vásárlóerővel, értékelhető többletjövedelemmel rendelkező emberek a blevárosi kirakodóvásáron voltak. Hülyére röhögtük magunk azon mennyi pénz kerestünk, s még így is irigy pillantásokat okozott a forgalmunk.
Tehát délután, a Hídi vásár. Kézimunkáztunk Jennel egy picit a Waldorf sátorba s elfelejtettük utána kifizetni az árát. Jól csináltuk. Legalábbis azt hiszem volt ára, Lili szering volt. Ő ugyanis délelőtt volt ott Adri mamával meg Ernesttel s ügyesen eladott 4 nyavaját. Elmentek ebédelni valahova észak Szegedre, rokonokhoz ahol Liliom ’ottragadt’ (már csak vacsora előtt sikerült visszakapnunk őt.
Egy amerikai ámokfutó megint világvégét jósolt, állitólag az igazhitüek már ma mind a mennybe jutnak. Eddig semmi. Lehet hogy nem bizonyultam annak, vagy még túl korán van. Az is lehet, hogy az egész vaklárma volt. Már megint. Szerencsére. Az igaz kérdés, hogy mikor egy ámokfutó félszürreális számmisztikával kitalálja hogy na akkor most itt a világvége a világ túlfelén, nekem miért kell róla tudnom? (a válasz: mért yahoo képregényeket olvasok).
No comments:
Post a Comment