Tuesday 24 May 2011

május 24

Némely egzisztencialista a heorikus pesszimizmust hangsúlyozza, azt állítva, hogy a válsághangulat felidézésével és a szorongás kifelyezésével még mindíg töbet érünk, mint valamiféle vak optimizmussal, amely megelégszik azzal, ami van. A kérdést azonban helytelenül teszik fel, mert nem ez az igazi alternatíva, hanem a következő: a rosszba való belenyugvás és a cselekvő humanizmus közt kell választani. A marxizmus ennek e cselekvő humanizmusnak a vezérfonala, s ha valamit ment előre a világ, nem csak társadalmilag, hanem az egyéni lét szempontjábol is, azt a XX. században a munkásosztály világnézete alapján kibontakozó cselekvésnek köszönhetjük.

Mint látjuk, az egzisztencializmus alapkérdésekben szemben áll a marxizmussal, s ezért Sartre-nak az a kisérlete, hogy egyeztesse a kettőt lehetetlen vállalkozás.’

Az egzisztencializmus, Gondolat, Budapest, 1966, a bevezető tanulmányt írta s a szövegeket válogatta Köpeczi Béla. Az idézet a bevezetőből, az ’Egziszencializmus és Marxizmus’ alfejezetből, p52-53

Néhány dolgot azért nem talál el a szerző, persze őt a kontextus kötelezte. De azért Sartre-t a cselekvő humanizmus hiányával kritizálni enyhén szólva is történelmi csúsztatás. Arról nem is beszélve hogy Sartre-ról az is elmondható lenne, hogy tulajdonképpen belülről kritizálta a marxizmust, mondhatni továbbgondolva a kommunizmust, elrugaszkodva az osztályharctól, az osztály-szolidaritástól, egyéni szolidaritásra helyezve nagyobb hangsúlyt nem feledkezve meg a ’cselekvés’ állandó, egzisztencialista dillemmájáról. Szinte vicces, mikor Sartre polgári filozofálgatónak titulálva (p50) a szerző szerint is elveszti szavahihetőségét a marxizmussal szemben. Azért utána kérdeznék Marx, s eltartója milyen társadalmi háttérből indult? S nem lehet hogy a műveltség pl. Az egyik elem ami meghatározza egy ember szellemi munkáját? Persze mint mondtam, a szerzőt a kor kötöttségei... hm kötik s valóban, Sartre kevés külömbséget láthatott a már akkor is történelmi nyugat-európai fasiszta rendszerek között s az akkor még nagyon is valós kelet-európai militarista-államkapitalista diktatúrák között. Szúrhatta is ezzel sokak szemét.

Egy kis irodalomtörténet a kávézóban, Lili baletton, én lazítok.

No comments:

Post a Comment