Kezdek hozzászokni a telefonálgatáshoz. Általában utálok telefonálni pedig már másféléve mást sem csinálok. Durva túlzással. De a hivatalos telefonokhoz már igazán hozzászokhattam volna. Mire a gyerekek papírjait lepapíroztuk a Konzullal finnorszégban, tegezőviszonyban voltunk. Apropó konzulátus. Jen ma észrevette hogy a Britt konzulátus Budapesten valószinűleg annyira alap személyzettel dolgozik hogy már konzul sincs, nemhogy titkárság hogy a telefont felvegyék. Ugye a konzervatív költségnyesegetés. Kiváncsi vagyok lakbért meg közüzemi számlákat fizetnek-e még. De komolyan, az útlevele miatt szeretett volna valamit valakitől megkérdezni. Fél óra hallgatgatás és gombnyomogatás után végül is nem sikerült senkivel sem beszélnie. Valószinű ürességtől kong a követség épülete. Ráadásul a belügyminiszter tárgyalógéniuszának köszönhetően ha így megy tovább hamarosan az épület elött posztoló rendőrnek is nyomavész. Irt egy emialt amire azért legalább válaszoltak. Valószínuleg egy Indiai call-centrebol.
Ma azért sikerült összehoznom egy egészen kellems telefonbbeszélgetést, Skypon Ernest felhívtam. Imádja a telefonokat, és gyakran játsza hogy telefonál. Egyszer az ágyban fekve csevegett egy jó negyedórát telefonnal a fülén. Ha viszont valaki tényleg van a vonal másik végén egy szót nem bök ki hanem idétlenül mosolyogva bámul a semmibe. Ma sikerült rávennem, fejemen a skype settel, ő kezében a telefonnal hogy mondjon valamit. Aztán szépen elcsevegtünk így, egymásmellett ülve a fotelben, telefonon. Kis idő és már mással is szóba áll majd.
Elkezdtünk pakolászni, tegnap 10 dobozt sikerült összeszednem egy cipőboltból, kicsit furán éreztem magam mikor megkérdeztem, vannak e jó dobozok költözéshez s mikor a válasz az volt hogy rengeteg, azt hittem megkínálnak két tucat cipődobozzal de tévedtem. Momentán igencsak használható dobozok. Egy másik boltba ma kellet volna visszamenni de ehelyett Lilit vittem el úszóiskolába.
Reggel vettem pár deka tökmagot, délután eszembejutott és gondoltam beleolvasok a pénteki ÉS-be miközben elcsipegetek valamennyit. (Újabban kezdem magam visszaszoktatni az online ÉShez. hétfőn teszik fel a pénteki számot. az ember azt gondolná, logikusabb lenne kihasználni a papír változatot amíg még van de akkor elvesztése a helyváltoztatáshoz lenne kötve s nem egy többé kevésbe időben és térben attól független döntése.) Alig ültem le Lili már mellettem ült hogy a jussát magábatömje de még nála is hamarabb Jen és Ernest érkeztek. a csendes ropogtatás esélye pillanatok alatt elszállt s életbe lépett a szokásos családi 'finomság az asztalon' üzemmód ahol mindenki megpróbál a lehető leggyorsabban a legtöbbet enni arra az esetre ha másnak esetleg hasnonló önző ötlete támadna. A tökmag finom.
No comments:
Post a Comment