Június 9

Lassan rendeződnek a soraink. A pánikrohamok s a végkimerülés pillanatai között nyugalommal tölt el készültségi szintünk. Már vadászni kell a dobozolható dolgokra. A biciklik is kezdenek formát ölteni, jövőhéten őket is be lehet csomagolni. A dobozokat a hétvégén lezárjuk. Aztán már csak az utolsó reggelre pár darab marad... Valahogy nincs ebben az egészben semmi köszönet de hát nem így terveztük. Más elképzelésünk volt a jövőről egy évvel ezelött. Kevesebb költözködéssel járt volna ha az beigazolódik. Egyszer fent, egyszer lent.

De egyszer eljutunk a sárkányeregetésig is. Jelenleg ez a cél. Nálam. Addig pedig minden más egy félreállítandó akadály. A hajam is az volt pédául. De azért a többieket viszem magammal.

Üres az ember feje mikor televan kacatokkal. Ezt kell megcsinálni, meg ezt, meg ezt meg ezt... Már nincs állandó magyarországi lakcímünk. Viszont Június elsejétől már van állandó lakcímünk Ouluban. Jut eszembe, még fel kell hívnom a ’helyi’ KELA irodánkat, hogy emailben, faxon, vagy vagy levélben küldjem a bérleti szerződést. Stb

Ernestet már csak, vagy még mindig, egy dolog mozgatja, hogy része legyen a nagy pakolásnak. Vagy kipakol nekünk dobozokat, vagy segít bepakolni, de abban sincs köszönet. Vagy általában olyan dolgokat csinál amit egy patkánytól lehet ellesni. Tegnap lepisilte a shawl-ját (kendőjét). De legalább utána nagyobb balhé nélkül elfogadta hogy ki kell mosni, meg kell szárítani. Szerencsére a hőségben minden hamar szárad.

Liliom igyekszik kiélvezni az utolsó napokat. Egy hétéves mentalitásával. Mindenféle ajándékelőkészületekben immel ámmal résztvesz, de ha lehet hagyja az egészet. Inkább játszik valamit. Az iskolában ez még meg is oldható, sőt, irgalmatlanul jól érzi magát. Az egész hetet az állatkertben töltik. Ma, jó szokás szerint már, elmesélte nekem a Láma legendáját, mint amit sose hallottam pedig pont két hete olvastuk együtt és beszélgettünk róla. Már kezdek hozzászokni.

Otthon körülményesebb a helyzet. Egy hetet szenvedett mivel elpakoltuk a Összes játékot és ezért nincs mivel játszani és nincs otthon mit csinálni. Aztán végre sikerült felfogni hogy előlhagytunk egy hatalmas kosár játékot, pont azért hogy ne unatkozzanak. Azóta tűrhetőbb a helyzet. Persze Ernesttel is lehetne játszani. Az sem rossz. Bár Lili nem vesz részt az üvöltőversenyben. Olyan kis visszafogott. Vajon mit gondol az utca embere, mikor egy ilyen alkalommal elhalad ablakunk alatt? Mint ma délelőtt, mikor Lili még iskolában volt de mi hárman beleadtunk mindent ami a torkunkon kifért.

A gyerekek szerintem mentálisan készülnek a kempingezésre. Az előző héten megszabadultunk Ernest ágyától, azóta egy matrac jut neki éjszakára. Ehelyett Lili ágyában alszik. Néha Liliom már rég elaludt Ernest még mindig a fején ugrál.

S végezetül néhány kép a balett évzáróról.

Lili annyira arra figyelt hogy a Heni ( a nővérem) jól tudja fényképezni, hogy majdnem elfelejtette miért is volt a szinpadon.