Éghajlatváltozás

Reggel erősen az járt a felyembe hogy ma be kell hogy nézzek a hulladék újrafelhasználó boltba (öreg bútorok, ruhák, tévék lámpák meg ami az ember eszébe jut). Még mindig íróasztalt vadászunk. Meg székeket. Persze válogatósak vagyunk, minden szar nem kell, az már van itthon, viszont pénzt se nagyon akarunk kiadni érte. Nem mintha lenne oly sok felesleges. A megérzés helyes volt. Bár csak egy széket sikerült összeszedni, nagyon jó állapotban s tökéletesen illik a többi székünkhöz. Potom 2euro.

Ez a történet nem a székről szól. 

A Mars téri piacon rendszeresek voltunk Ernesttel. Liliom sokszor panaszkodott is, hogy ő mindig kimarad, hisz iskolában van, délután meg már piac nincs. Egy héten mindig legalább kétszer voltunk de volt hogy gyakrabbban. Ernest néha átaludta. Általában imádta s nagyon jól érezte magát. Persze az árusok is ismertek minket s ha a gyerek nagyon elkallódott már messziről integettek merre keressem. Megvoltak a bejárt, megszokott útjaink.

A Mars tér volt az egyik, a Kárász utca – Klauzál tér a másik fontos helyünk. Meg persze a majd napi iskolalátogatás, mikor elmentünk Lilyért.

Az iskola még most is megvan. Kicsit más a dinamikája de azért van. A szegedi nekem sokkal jobban bejött. Mérmint min napi állomás. Mint pedig iskola a gyereknek... hm, sokkal sokkal jobban. S ezt nem csak úgy mondom. 

A szemét bolt kicsit olyan piacos felhanggal működött ma. Vagy egy hónapja nem voltunk s ma rádöbbentem hogy Ernest értékelné ha gyakrabban mennénk. Alaposan végigjártuk a helyet, mindent megnéztünk s megvizsgáltunk. Ő vezetett mint aki pontosan tudja mit keres és miért. Nyáron sokszor voltunk s úgy tűnik ez megmaradt benne. Otthonosan mozog most ott s ha másért nem ezért mindenképpen érdemes lenne gyakrabban mannünk.

A másik új helyünk,szociálisabb környezet, az oktatási tanszék. A folyósók végteleül hosszúak. Már az ajtók sem jelentenek akadályt, már nyitni tudja őket. Ráadásul tele van emberekkel akik mind nagyon pozitívan és barátságosan reagálnak egy amúgy önbizalommal teli 2 éves kommunikációs törekvéseire amitők ő mégtöbb önbizalmat duzzaszt mígnem a diákönkormányzat elnökévé választják egy szép napon mikor egy percre a kávé kifizetésével bíbelődünk és nem figyelünk oda. 

Úgy látszik megtaláltuk a helyeink mint az Ernest Gábor páros.

Az egyéb felállásokon és kombinációkon még dolgozunk. De alakul.

lóláb vagy mi

Rengeteg meglepetés éri az embert. Tudom például hogy itt nem lehet tisztességes szalonnát kapni s mégis rosszul esik hogy nem lehet. Tudom hogy rövid az ősz s meglep mikor csak nyúlik végtelenül. Életünk egyik leggjobb ősze. Bár az ilyesmit nehéz kategorizálni. Tulajdonképpen végül is minden ősz a legjobb, végül is ami van az legalább van ami meg már elmúlt az már nincs csak mint újra s újra dolgozott emlékezet. 

Van még néhány elvarratlan száll. De már dolgozunk rajta. Papírmunka. Már meglehetősen unom a papírmunkát. A modern embe léte a bürokrácia értelme. Elválaszthatatlanok vagyunk. A Bürokrácia s én. Aki megússza papírmunka nélkül az nem is igazi modern ember. Viszont bozonyos tekinetben borzalmasan szerencsés. Megaztán mi is az a modern ember. 

Vannak akik szering az egész modernitás ugyanakkora humbuk mint mondjuk a globalizációelméletek. Van benne valami. Végül is a modernitás bizonyos szemszögből semmi más mint a fizikai jelen meghódítása után a jővő meghóditására a törekvés. A gyermatosítás folytatása más kontextuális keretek között. Mindig szkeptikus vagyok mindennel, szerencsére a saját gondolataimmal szemben is. A prófécia elmarad tehát. Bár ha az ember nem nyilvánosan szkeptikus még lehet hogy pófecizálhat. 

Liliom ma megfestetta az önarcképét. A változatosság kedvéért tanult az anyjától s nem vitatkozott vele a műteremben. Ha lenne egy tisztességes fényképezőnk csiálhatnék róla képet s akkor talán láthatóvá tehetném.

Tavasszal mindenkinek mondogattam jégúszni fogok. Igazából az tántorít el, rájöttem megint hogy 5 km a folyó. S odafelé még hagyján de haza. Ráadásul mínusz 25ben tényleg nem élmény tekerni. Arról nem is beszélve hogy még egy tisztességes biciklink sincs. Tuirába kéne költözni. Akkor persze meg a szomszédaink lennének messze. Ha nem is az új szomszédok.  Bár a régiekkel is van elég baj.

Régi jó barátaink távollétünkben kezdték el itt az egyetemet. Mind a hárman ugyanazon a szakon mint én. Az új professzor is akkor kezdte és a felsőoktatási reform is akkor lépett életbe. Ők egy egész más tanszéket ismertek meg tele konfliktusokkal és óriási nyomás nehezedik rájuk hogy produkáljanak, teljesítsenek. A régi gárda ezzel szemben a felé tendál hogy a tanulás eslősorban a gondolkodásról s az akadémiai szabadságról szól. Dióhélyban, régi jó barátaimmal, kettejük még a Dániai főiskoláról ismerek (ami már bő 10 éve volt)  nagy hirtelen egy szakadék két oldalán próbálunk együtt lenni.  Összetett dolog, megérne egy misét kiirni magamból s ha magyarul legalább ők nem értenék. Majd legközelebb. 

5 nap van novemberig, akkor kezdődik a hivatalos hó szezon

számok