Reggel erősen az járt a felyembe hogy ma be kell hogy nézzek a hulladék újrafelhasználó boltba (öreg bútorok, ruhák, tévék lámpák meg ami az ember eszébe jut). Még mindig íróasztalt vadászunk. Meg székeket. Persze válogatósak vagyunk, minden szar nem kell, az már van itthon, viszont pénzt se nagyon akarunk kiadni érte. Nem mintha lenne oly sok felesleges. A megérzés helyes volt. Bár csak egy széket sikerült összeszedni, nagyon jó állapotban s tökéletesen illik a többi székünkhöz. Potom 2euro.
Ez a történet nem a székről szól.
A Mars téri piacon rendszeresek voltunk Ernesttel. Liliom sokszor panaszkodott is, hogy ő mindig kimarad, hisz iskolában van, délután meg már piac nincs. Egy héten mindig legalább kétszer voltunk de volt hogy gyakrabbban. Ernest néha átaludta. Általában imádta s nagyon jól érezte magát. Persze az árusok is ismertek minket s ha a gyerek nagyon elkallódott már messziről integettek merre keressem. Megvoltak a bejárt, megszokott útjaink.
A Mars tér volt az egyik, a Kárász utca – Klauzál tér a másik fontos helyünk. Meg persze a majd napi iskolalátogatás, mikor elmentünk Lilyért.
Az iskola még most is megvan. Kicsit más a dinamikája de azért van. A szegedi nekem sokkal jobban bejött. Mérmint min napi állomás. Mint pedig iskola a gyereknek... hm, sokkal sokkal jobban. S ezt nem csak úgy mondom.
A szemét bolt kicsit olyan piacos felhanggal működött ma. Vagy egy hónapja nem voltunk s ma rádöbbentem hogy Ernest értékelné ha gyakrabban mennénk. Alaposan végigjártuk a helyet, mindent megnéztünk s megvizsgáltunk. Ő vezetett mint aki pontosan tudja mit keres és miért. Nyáron sokszor voltunk s úgy tűnik ez megmaradt benne. Otthonosan mozog most ott s ha másért nem ezért mindenképpen érdemes lenne gyakrabban mannünk.
A másik új helyünk,szociálisabb környezet, az oktatási tanszék. A folyósók végteleül hosszúak. Már az ajtók sem jelentenek akadályt, már nyitni tudja őket. Ráadásul tele van emberekkel akik mind nagyon pozitívan és barátságosan reagálnak egy amúgy önbizalommal teli 2 éves kommunikációs törekvéseire amitők ő mégtöbb önbizalmat duzzaszt mígnem a diákönkormányzat elnökévé választják egy szép napon mikor egy percre a kávé kifizetésével bíbelődünk és nem figyelünk oda.
Úgy látszik megtaláltuk a helyeink mint az Ernest Gábor páros.
Az egyéb felállásokon és kombinációkon még dolgozunk. De alakul.
No comments:
Post a Comment