Rengeteg meglepetés éri az embert. Tudom például hogy itt nem lehet tisztességes szalonnát kapni s mégis rosszul esik hogy nem lehet. Tudom hogy rövid az ősz s meglep mikor csak nyúlik végtelenül. Életünk egyik leggjobb ősze. Bár az ilyesmit nehéz kategorizálni. Tulajdonképpen végül is minden ősz a legjobb, végül is ami van az legalább van ami meg már elmúlt az már nincs csak mint újra s újra dolgozott emlékezet.
Van még néhány elvarratlan száll. De már dolgozunk rajta. Papírmunka. Már meglehetősen unom a papírmunkát. A modern embe léte a bürokrácia értelme. Elválaszthatatlanok vagyunk. A Bürokrácia s én. Aki megússza papírmunka nélkül az nem is igazi modern ember. Viszont bozonyos tekinetben borzalmasan szerencsés. Megaztán mi is az a modern ember.
Vannak akik szering az egész modernitás ugyanakkora humbuk mint mondjuk a globalizációelméletek. Van benne valami. Végül is a modernitás bizonyos szemszögből semmi más mint a fizikai jelen meghódítása után a jővő meghóditására a törekvés. A gyermatosítás folytatása más kontextuális keretek között. Mindig szkeptikus vagyok mindennel, szerencsére a saját gondolataimmal szemben is. A prófécia elmarad tehát. Bár ha az ember nem nyilvánosan szkeptikus még lehet hogy pófecizálhat.
Liliom ma megfestetta az önarcképét. A változatosság kedvéért tanult az anyjától s nem vitatkozott vele a műteremben. Ha lenne egy tisztességes fényképezőnk csiálhatnék róla képet s akkor talán láthatóvá tehetném.
Tavasszal mindenkinek mondogattam jégúszni fogok. Igazából az tántorít el, rájöttem megint hogy 5 km a folyó. S odafelé még hagyján de haza. Ráadásul mínusz 25ben tényleg nem élmény tekerni. Arról nem is beszélve hogy még egy tisztességes biciklink sincs. Tuirába kéne költözni. Akkor persze meg a szomszédaink lennének messze. Ha nem is az új szomszédok. Bár a régiekkel is van elég baj.
Régi jó barátaink távollétünkben kezdték el itt az egyetemet. Mind a hárman ugyanazon a szakon mint én. Az új professzor is akkor kezdte és a felsőoktatási reform is akkor lépett életbe. Ők egy egész más tanszéket ismertek meg tele konfliktusokkal és óriási nyomás nehezedik rájuk hogy produkáljanak, teljesítsenek. A régi gárda ezzel szemben a felé tendál hogy a tanulás eslősorban a gondolkodásról s az akadémiai szabadságról szól. Dióhélyban, régi jó barátaimmal, kettejük még a Dániai főiskoláról ismerek (ami már bő 10 éve volt) nagy hirtelen egy szakadék két oldalán próbálunk együtt lenni. Összetett dolog, megérne egy misét kiirni magamból s ha magyarul legalább ők nem értenék. Majd legközelebb.
